2017. június 24., szombat

Az érettségiről...


Az érettségiről szeretnék pár szót mesélni nektek. Arról, hogy hogyan éltem át ezt az időszakot. Mennyi mindent tanultam, és mire döbbentem rá ezalatt az idő alatt. Ugyan is mindenki képes rá, csak hidd el, hogy megtudod csinálni!

„A félelmet reménnyé kell változtatni!”



Először is, nagyon örülök annak, hogy végre valahára túl vagyok rajta. Túl vagyok egy olyan vizsgasorozaton, ami egy csomó érzést váltott ki belőlem. Legfőképp stresszt, izgulást és félelmet. Mellette kételyt, bánatot, szorongást, haragot, boldogságot, örömet és nem mellesleg megkönnyebbülést.

Visszagondolva erre az évemre. Az utolsó középiskolás évemre. Nem értem a tanárokat. Négy éven keresztül, de leginkább az utolsó évben folyamatosan azt hallgattuk, hogy „Ti így sosem fogtok leérettségizni”. Most pedig itt szemezek vele az asztalomon. Annyiszor keltettek bennünk kételyt, hogy a végén már mi sem hittük el, hogy sikerülni fog.  Őszintén még most sem hiszem el, hogy sikerült. Hogy végre túl vagyok ezen a borzalmas időszakon.

Nagyon sokat szenvedtem, nagyon sokat küzdöttem, hogy végre itt legyen a kezemben. Mégis úgy gondolom, hogy túlértékelik az érettségit. Pontosabban magát a vizsgát.

Testvéreim és a barátaim is próbáltak nyugtatni, elhitetni velem, hogy mégsem olyan nagy cucc mint ahogy beállítják. Én mégsem hittem nekik. Pedig igazuk volt. Minden írásbeli vizsga után úgy jöttem ki, hogy egy kicsit csalódtam. Szerencsémre pozitívan. Annyira elhitették velünk a tanárok, hogy ez egy olyan dolog, amit csak kivételes emberek kaphatnak meg, hogy a végén már tényleg egy utolsó embernek éreztem magam, aki majd pár év múlva, az utcán fog melletted kéregetni egy kis pénzt kiflire. De ez csak egy illúzió.

Igaz, nem olyan lett amilyenre szerettem volna. Még a jótól is messze van. De igazából, ha ránézek, mégis egy kis büszkeség tölt el, hogy ezt is elértem. Hogy megcsináltam! Annak ellenére is, hogy sokan nem hittek bennem, főleg az édesapám. Sosem voltam kiemelkedő tanuló. Inkább azok közé tartoztam mindig is, akik megszenvedtek a hármasért, de sokszor még a kettesért is. De hála az égnek megcsináltam.

Akárki képes rá, csak hinni kell magunkban és sikerül.

2 megjegyzés:

  1. Nálunk is a tanárok a négy év alatt gyakran emlegették, hogy esélyünk sem lesz... de végül aki eljutott az érettségig az gond nélkül megcsinálta. Azt hiszem ez is olyan, hogy aki a négy évet lelkiismeretesen végig tanulja (én mondjuk nem, de valaki biztos) annak maga az érettségi már nem okoz gondot :D

    Gratulálok a sikeres érettségihez! A jegyeket pedig nyugi, lényegében senki sem nézi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nálunk is pontosan ez volt. Sokan el is mentek az osztályból ez miatt, mert nem hittek abban, hogy sikerülni fog nekik. De nagy igazság az, hogy aki már eljut az érettségiig az már meg is tudja csinálni. Nem mondom, azt hogy lelkiismeretesen végigtanultam volna a négy évet, de azért nem is lustálkodtam végig az egészet, viszont így is nagyon féltem attól, hogy nem sikerül majd, és csalódást okozok a szüleimnek. De szerencsére sikerült és már én is elmondhatom magamról, hogy van érettségim.
      Sokan mondták, hogy ne aggódjak a jegyek miatt, ugyan is ha munkát keresek majd akkor nem azt fogják nézni, hogy milyen lett hanem azt, hogy megvan.

      Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat és a kommentet is!

      Puszi,
      Vayne

      Törlés