Sziasztok! Sajnos vagy nem sajnos, de előre láthatólag egy jóóó ideig ez lesz majd az utolsó bejegyzésem. Miért? Mert már szeptembertől rá akarok feküdni a május eleji érettségire, ugyan is nem akarom meglepni a családomat egy esetleges szar érettségivel vagy akár egy bukással. Remélem nem jelent majd gondot ez senkinek sem! És hogy miről olvashatsz majd ebben a bejegyzésben? Hát a nyárról, kicsit költőibb módban.
„Olyan vagy mint a kávé. Eleinte egy-két pohárral beértem. Nem volt rá szükségem mindennap. Miután kezdtem megismerni az ízét, már azon kaptam magam, hogy függő lettem és nélkülözhetetlen dologgá vált. Mindennap kívántam, az tartott életben. Igen, pontosan ilyen vagy te is. Szükségem van rád, azt akarom, hogy mindennap te adj nekem erőt, mert szeretlek.”
Most gondolj bele! Egy hét múlva már újra az iskolapadban fogsz ülni, egy unalmas évnyitón, miközben fáradtan gondolsz vissza azokra a napokra, amikor még csak akkor fordultál át a másik oldaladra, egy bulis hajnal után. Bezzeg, most már ott ülsz, az álladat támasztva és hallgatod a tanárt, aki ugyan úgy, mint eddig minden évben, felolvassa a szabályzatot, reménykedve, hogy ebben az évben majd senki sem fog stikában cigizni a suli udvarában, vagy éppen kiszökni a sarki adc-be, mert az olcsóbb mint a büfé.
Mennyi mindent csináltál a nyáron és most már a felére sem lesz majd időd az iskola mellett. Nem járhatsz már le annyit a lányokkal borozni. De ha mégis akkor már este tízre legyél otthon, ugyan is másnap már hatkor indul a buszod! Már nem ballaghatsz haza hajnali fél hatkor bortól kiszáradt ajkakkal, mert holnap dolgozat! Ugye mennyivel jobb volt nyáron? Mikor felkelhettél délután fél háromkor is és nem kellett aggódnod azon, hogy honnan késtél el?
Még arra is mosolyogva gondolsz vissza mikor gyomorgörccsel mentél le a kocsmába, mert tudtad, hogy ott lesz Ő is. Mikor már az is megfordult a fejedben, hogy inkább hagyod az ivást és hazamész, hogy kisírhasd a szemed, csupán azért mert eszedbe jutott, hogy anno mennyire megbántott. Vagy mikor egymást támogattátok haza a lányokkal mert annyira részegek voltatok, és másnap össze kellett ülnötök, hogy kiderítsétek, mégis mi a lószart csináltatok a harmadik üveg bor után! Már nem fogsz tudni spontán lemenni a Duna partra lelkizni a barátnőiddel fejenként egy doboz cigivel. És fogadjunk, hogy már el is felejtetted hova támasztottad le utoljára a biciklidet!
Atyám! Ugye milyen király érzés volt a homokban ülve inni a jéghideg Heinekenedet a barátnőid társaságában miközben mindenki böhőködött körülötted? Te is érezted, azt mintha megállt volna egy kicsit az idő? Eszedbe jutott egy percre, hogy igen! „Nyár van, és élni kell!”. Aztán már ott tomboltál az első sorban Metzker zenéire!
Vagy emlékszel arra, mikor az egész család összejött egy grillezős napra? Vagy éppen arra, mikor a lassan három hónapos kiscicátokat elütötte egy autó? De ugye arra is emlékszel, hogy a barátaid mindig mögötted álltak? Akármi baj volt, mindig próbáltak a segítségedre lenni! Na de azt se felejtsd el, hogy mikor valamelyikőtök elment nyaralni, mindig tartottatok egy búcsúestet neki a kocsmában! Mehettetek Bécsbe, vagy akár Dubaiba! Mindig egy üveg borral vagy akár vodkával engedtétek egymást útnak.
De most térj vissza egy percre a padba és emlékeztesd magad minden nap ezekre a jelenetekre a nyaradból! A reggeli kávéd mellé, egy kis emlékeztető, hogy a felhők felett tényleg ott van az a kib*szott szivárvány!
Ezért azt mondom, állj fel és szerezz még élményeket! Mert van még egy heted a nyárból, hogy élj egy kicsit utoljára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése